A történet 2003-ban kezdődött egy szokványos ingatlanvásárlással. A telek a valóságban kisebb volt, másutt húzódott a határa, mint a térképeken, a különböző hivatalok nyilvántartásaiban, egy közút és egy fontos vízvezeték is keresztülhaladt rajta, így a tulajdonos – a hatósági előírásoknak megdelelően – mégsem építhette fel itt családi házát. 2004-ben az önkormányzat gazdasági bizottsága támogatta a kezdeményezést, hogy a kárvallottnak cseretelket biztosítson a város, s ezt még megtoldotta volna a két telek értéke közötti különbözettel (2,1 millió forint). Az alkura a másik fél is áldását adta volna, ám a dr. Partali László vezette jogi bizottság nem tartotta megalapozottnak a kártérítési igényt. Ekkor vette kezdetét végtelen hosszúságú per. Nehéz megérteni, hogy hat évvel ezelőtt miért is nem igyekezett megegyezésre jutni az ügyben a szakbizottság, de bizonyos, hogy az ügy minden szereplője sokkal olcsóbban megúszta volna.

Ugyanis 5-6 évnyi pereskedés után számos fellebbviteli fórumot megjárt az ügy, s a bíróság jogerős ítéletében súlyos kártérítésre kötelezte önkormányzatunkat, melyhez még hozzáadódott a perköltség, az ügyvédi honorárium, a kamatok, a tönkrement építőanyagok értéke, a per ideje alatt a felperes albérleti kiadásai. Sőt, a pórul járt család egyik tagjánál maradandó egészségkárosodás lépett fel, mely a bíróság szerint szintén a meghiúsult házépítés következtében alakult ki. Ennek és a kórházi kezelések költségei is Tatabánya városát terhelik.

Összességében 2010-ben 23 millió forint kártérítést kellett kifizetnie az önkormányzatnak, a 2004-es megegyezésben szereplő összeg tízszeresét. De vajon ki vállalja a felelősséget a 2004-es rossz döntésért, s a városunknak okozott tízmilliós nagyságrendű többletkiadásért? Tény, hogy akkoriban a dr. Partali László elnök által vezetett jogi bizottság a megegyezés elutasításáról döntött.

M.O.–S.T.