A mai napig nem értem miért gátolták ezt a szocialisták. Tárgyaltunk bizottsági üléseken a kérdésről, több alkalommal a közgyűlésen is, több ezer tatabányai aláírását gyűjtöttük össze, mire sokadik nekifutásra sikerült meggyőznünk a többi frakciót. De így is egy évvel később indulhatott a program, egy évfolyam kimaradt az oltásból.

– Lukács Zoltán nem tudta egyben tartani a csapatát, az MSZP-frakcióból többen is kiléptek menet közben, s a szocialisták és a Védegylet közötti együttműködés sem tűnt mindig gördülékenynek. A Fidesz képviselőcsoportja hogyan tudott egységes maradni?

– Szerintem egy közösség csak akkor tud hosszú távon együtt maradni, ha azonos értékek mentén gondolkodik. Az érdek-koalíciók nagyon sérülékenyek. Ma már látszik, hogy jól döntöttünk, amikor négy éve először azt határoztuk meg a mi politikai közösségünkön belül, arról egyeztettünk elsőként a támogatóinkkal, szimpatizánsainkkal, a Fidesz, a KDNP, a többi szövetséges szervezet tagjaival, hogy mely értékeket kell képviselni az önkormányzatban, milyen hangsúlyos feladatokat szeretnénk megoldani. S ezen célkitűzések megvalósításához kerestük és állítottunk képviselőjelölteket, akikkel – a megválasztásuk után – már nagyon könnyű volt dolgozni, hiszen mindig egy irányba akartuk tolni a város szekerét.
Most is így jártunk el a tizenkét képviselőjelöltünk és a polgármesterjelöltünk kiválasztásánál. Ráadásul a legifjabb társainkkal is 3-4 éve együtt dolgozunk, sikerült megismerni egymást, tudjuk, hogy ki miben jó, mivel tud hozzájárulni a közösségünk teljesítményéhez, számíthattunk egymásra.

– Önt Újváros végén választották meg 2006-ban, ahol akkoriban lehetetlennek tűnt, hogy egy fideszes jelölt több szavazatot kapjon, mint az MSZP indulója. Azóta ebben a körzetben választásról választásra egyre jobb eredményeket ér el az Ön pártja, idén áprilisban is kimagasló arányban támogatták Bencsik Jánost.

– Először is egy apró pontosítás: ez a körzet nem Újváros „vége”, hanem az eleje, vagy még inkább a város és az egész világ közepe! Hiszen aki itt él, dolgozik, itt tölti a napjainak zömét, ide kötődik, annál természetes, hogy számára ez a városrész lesz a legkedvesebb. De 2006 nyarán magam is nagyon megdöbbentem, amikor bekopogtattam sok száz ajtón, s az itt lakók elmondták, hogy őket még sosem kérdezte meg senki, hogy mire lenne szükségük, milyen problémákat látnak az utcájukban, és milyen megoldásokat javasolnának minderre. Nem kellett mást csinálnom, csak összegyűjtenem az ötleteiket, javaslataikat, s a megvalósításukért dolgoznom az önkormányzatban. És ehhez mindenki partner volt a körzetben: a két iskola és a Micimackó ovi pedagógusai, a szülők, a KPVDSZ dolgozói és az ott működő közösségek, a Huba vezér úti napközi otthonának munkatársai és az ide járó nyugdíjasok, a lakók és a közös képviselők, a helyi kisvállalkozók. Én nem hiszek abban, hogy az életünk minden területét át kellene hatnia a (párt)politikának. Hála Istennek itt, Újvárosban senki sem azzal törődik, hogy hány százalékon áll ez vagy az a párt. Sokkal inkább foglalkoztatja az itt élőket, hogy lesz-e normális játszótere a gyerekének, unokájának, tud-e parkolni az otthona közelében, végigmehet-e bokatörés nélkül a járdán. Képviselőként akkor végezzük jól a munkánkat, ha az ilyen kérdésekre megoldást tudunk találni.

– Magánemberként mennyire tudta elviselni a támadásokat, melyekből Önnek igencsak kijutott. Névtelenül feljelentették, megrágalmazták, s a bíróság hiába erősítette meg az áratlanságát, hiába mondta ki, hogy nem történt semmiféle bűncselekmény, az MSZP kampányaiban, kiadványaiban újra és újra ezzel támadja Önt.

– Eddig a „normális” világban dolgoztam, civil szervezetek között. Olyan emberekkel, akik munkaidő után, a család mellett, hobbiból, szerelemből tevékenykedtek valamilyen jó ügy érdekében. Egyesületeket, alapítványokat hoztak létre, gyerekprogramokat szerveztek, a településüket szépítették, a rászoruló embereknek segítettek. A politikai közélet azért más. Itt sajnos gyakori a pártoskodás, a széthúzás, a konfliktusok élezése, a másik besározása. De a nemtelen támadásokat is el lehet, sőt, el kell viselni, hiszen az újvárosiak nem veszekedni küldtek a közgyűlésbe, hanem azért, hogy segítsek megoldani a városrész problémáit. És ma már a rágalmazók állnak vádlottként a bíróság előtt, a számomra megítélendő kártérítésekből pedig az újvárosi játszótereket fogjuk megszépíteni. Kicsit nehéz forrásszerzés ez, nem mondom, de nagyon sokat jelentett nekem, amikor a körzetem lakói odajöttek hozzám, megszorították a kezemet, biztató sms-eket, e-maileket küldtek. Ezért a bizalomért, szeretetért érdemes csinálni!

bme